MAKÓI DUGHAGYMA HŐKEZELT II. OSZT.

MAKÓI VÖRÖSHAGYMA

A Makói vöröshagyma vagy Makói hagyma főbb jellemzői:

Az egy évszázadot meghaladó tudatos népi nemesítői munka alakította ki az észak-nyugati, csapadékos területeken termelt hagymához viszonyítva közepes méretű,
gömbölyű alakú, bronzvörös külső színeződésű, többrétegű, szilárd borító héjjal rendelkező makói típust.

Ezek a tulajdonságok alkalmassá tették a hagymát a nagy távolságú szállításra, hiszen évtizedeken keresztül lovas kocsikon, több száz kilométer
távolságra levő piacokra szállították értékesíteni.
Jellemzők:
– megjelenés: a hossztengelye mentén enyhén megnyúlt gömb alakú test, beérett állapotban bronzvörös, zárt héjazat;
– méret: 35-80 mm átmérő között
– a fényes, kemény külső páncéllevelek több rétegben szorosan záródnak, tökéletesen védik a hagymaleveleket;
– beltartalom:
• magas, 16% feletti szárazanyag-tartalom (szemben a többi hagymafajta 10% alatti szárazanyag tartalmával), amelyet a makói tájkörzetre jellemző
termesztéstechnológia és a száraz, nyárvégi időjárás eredményez és amely jó tárolhatóságot biztosít, ezért a hagyma sokáig eltartható (mivel alacsony
nedvességtartalma nem kedvez a romlásnak), későn csírásodik, beltartalmi értékeit egész télen át megtartja.
• kemény, tömör hús, csontfehér színezet,
• 1,6-1,7% fehérjetartalom, 22 féle aminosav, fenolsavak, 30 féle nyom- és mikroelem,
– étkezési tulajdonságok:
• a termék egyedülálló ízét a benne levő kémiai vegyületek kedvező aránya, különösen a csípős, fűszeres ízért felelős magas allilszulfid-tartalom,
valamint a C-vitamin, peptid, pektin és cukortartalom adja.
Ezek a kedvező tulajdonságok a kétéves termesztési forma és a környezeti tényezők egymásra hatása eredményeként nemcsak felhalmozódtak a makói hagymában, hanem
genetikailag öröklődnek is.